Az úgynevezett fogyasztói csoportok közvetlenül a rendszerváltozást követően jelentek meg hazánkban, és már a kezdetektől súlyos aggályok fogalmazódtak meg működésükkel kapcsolatban. Az igazán nagy gondok azonban ezen csoportok esetében is a 2008-as pénzügyi, gazdasági válság kitörését követően kezdtek kialakulni. A fogyasztói csoport nem pilótajáték, azonban könnyen azzá válhat. Egy önfenntartó, azonban rendkívül sebezhető rendszer, amely ellentétben a pilótajátékkal nem kizárólag a szerencse elemre épít, azonban a szerencse, hasonlóan a bemutatott pilótajátékhoz, ebben is szinte kizárólagos szerepet kap.
Vizsgáljuk meg a fogyasztói csoport működését egy konkrét eseten keresztül. Egy sértett állítása szerint, sok százezer forintot veszített, amikor végül elállt a szerződéstől. Állítása szerint nem kapott megfelelő és kielégítő tájékoztatást. Hősünk, sokakhoz hasonlóan, egy újsághirdetésben talált rá a fogyasztói csoport reklámjára, amire jelentkezett is. Mindössze egyetlen munkáltatói igazolást kértek tőle, így egyszerűnek tűnt a hirdetésben ígért, igencsak kedvező kölcsön megszerzése. Az ígéret szerint 5 millió forintot kapott volna a szerződés megkötését követő 30 napon belül csupán egy munkáltatói igazolás ellenében. A konkrét esetben, a sértett állítása szerint, miután a szerződést megkötötték a cég képviselőjével, 300 ezer forintos regisztrációs összeget kellett befizetni. Erről a hirdetésben nem volt szó, ennek ellenére befizette. A sértett ezután egy részvételi szabályzatot is kapott, a cég képviselőjének tájékoztatása azonban éppen a lényegre nem terjedt ki, és csak otthon derült ki a hölgy számára, mikor a vaskos dokumentumot elolvasta, hogy sorsolás alapján választják ki, hogy kiknek fizetnek.
A fogyasztói csoportok nem nyújtanak kölcsönt, ahogy az egyik ilyen tevékenységgel foglalkozó cég magát meghatározta, „alternatív finanszírozási lehetőséget” kínálnak: azok az ügyfelek kapnak pénzt, akiket kisorsolnak vagy a közgyűlésen valami más ok miatt rájuk esik a választás. Így komoly szerencsére van szükség ahhoz, hogy valaki az ígért dologhoz jusson.
A lényeg, hogy a szervező cég egy cél (lakás vagy más ingatlan, gépkocsi, vagy más tartós fogyasztási cikk megszerzése) érdekében létrehoz egy csoportot. Meghatározzák azt az összeget, amely értékében lehet az előre meghatározott dologhoz hozzájutni. A csoport tagjainak a száma, illetve az előre meghatározott összeg alapján állapítják meg az egy-egy tagra jutó havi befizetendő összeget és a futamidőt. Nem tévedünk nagyot tehát, ha kimondjuk, hogy a fogyasztói csoport tagjai tulajdonképpen egymásnak adnak kölcsönt. Mindenki rendszeresen befizeti a meghatározott összeget, majd az így összegyűlt megtakarításból megvásárolják a szerencsés tagnak az előre meghatározott dolgot. Persze a szerencsés tagnak is tovább kell fizetnie a számára meghatározott törlesztést egészen addig, amíg a csoport minden tagja hozzá nem jut az általa megszerezni kívánt áruhoz vagy szolgáltatáshoz. Látható, hogy a szerencse elemnek köszönhetően lesznek, akik gyorsan hozzájutnak a pénzhez, így például a kiszemelt lakáshoz, többek viszont csak évek múlva, és egyesek csak az általában 10-15 éves futamidő végén. Akik utoljára jutnak a pénzükhöz egyértelműen nagyon rosszul járnak. A havi befizetések sem kamatoznak, tehát ha nem kerülünk rövid időn belül kiválasztásra, akkor a befizetésink nem gyarapodnak, az inflációt is nekünk kell megfizetni.
Általában kétféle módon dőlhet el, hogy az adott hónapban ki jut pénzhez. Az egyik eset az előtörlesztés-vállalás, a másik a sorsolás, e két módszert szokták külön-külön, de együttesen is alkalmazni. Az előtörlesztés-vállalás alapján az adott hónapban az a tag jut hozzá a vásárlói joghoz, aki a legtöbb előtörlesztést vállalta. Aki előtörlesztést vállal, előre megfizeti az általa még meg sem kapott összeg egy meghatározott részét, egy jobb szó híján kötelmi várománynak nevezhető ígéret ellenében. Ha több ilyen tag is van, közülük sorsolással döntik el, hogy ki juthat hozzá a vásárlói joghoz. Fontos tudni, hogy a csoport többi tagjának előtörlesztés-vállalása sem kiszámítható, így a vásárlói jog megszerzése még az előtörlesztéses konstrukcióban is leginkább a szerencsén múlhat.
A fogyasztói csoportokat szervező vállalkozások gyakorta nem rendelkeznek a reklámokban feltüntetett tőkével. Ezek a cégek nem pénzintézetek, és nem állnak szerződéses kapcsolatban bankokkal, vagy más hitelintézetekkel sem. Amennyiben bűncselekmény történik, tehát a befizetett pénzeknek „lába kél”, rendőrséghez kell fordulni, nyomozás indul, amelynek eredményeképpen a szervezők büntetőjogi felelősségét megállapítják, de fontos tudni, hogy ebben az esetben sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség, sem a bíróság nem fogja kártalanítani a tagokat, és ezekre a befektetésekre nem terjed ki a hitelintézeteknél elhelyezett betétekre vonatkozó állami garancia sem. A károsultak a bűncselekmény elkövetőivel szemben léphetnek fel polgári jogi igényük kielégítése céljából, az állammal szemben nem.
Jó ha tudjuk azt is, hogy a fogyasztói csoportok nem pénzt, hanem vásárlói jogot adnak. Például a megvásárolni kívánt lakás értékére vonatkoznak a hirdetések. A hirdetésben sugalltakkal ellentétben a fogyasztói csoport tagja tehát nem készpénzhez jut, hanem a szerződésben szereplő áru vagy szolgáltatás tulajdonjogához. Ha például a tag a szerződés szerint az igényelt összeget lakásvásárlásra akartuk felhasználni, akkor amennyiben a tag egyáltalán hozzájut az igényelt összeghez, csak e célra használhatja fel, és a vételárat nem a fogyasztói csoport tagja kapja, hanem közvetlenül az eladó.
Konkrét kérdése merült fel? A blogot érintő ötlete, javaslata van, vagy csak egyszerűen ki akarja fejteni a témával kapcsolatos véleményét? A „Szólj hozzá!” feliratra kattintva kommenteljen, vagy írjon e-mailt a drkovacsnorbert@drkovacsnorbert.hu e-mail címre!
ingatlanmagazin [dot] com
